Amikor az év lassan lehalkul, s két ünnep között fellazul az idő szövete, megnyílik egy különleges tér: a csend, a pihenés és az újrarendeződés rejteköble. Ebbe a puha átmenetbe hívunk, egy meleg, fényben lélegző kerti jurtába, ahol női körben, biztonságosan, kísérve engedheted el mindazt, ami már nem akar veled jönni a következő évbe. A jurta csendjében illatos tea és ceremoniális minőségű kakaó melegít majd, miközben lassulunk, lélegzünk, figyelünk.
A napot végigkíséri a mély belső munka és a gyengéd lágyítás, hogy 2026-ot egy tiszta, rendezett, új energiával kezdhessük el.

A nap elemei

• • Szívnyitó meleg tea- és kakaószénszertartás
  • Meditációk a lecsendesedésért és a belső tér kitágításáért
  • Mandalázás: a belőled születő mintázatokon keresztül üzen a lelked
  • Csoportos és egyéni folyamatkísérés: érzelmi oldások, megtartott megérkezés
  • Blokkok oldása intuitív gyakorlatokkal
  • Családállítás / női állítások: rálátás az ősi női mintákra és kapcsolati örökségekre
  • Női szertartás az ősökkel való kapcsolódás jegyében: a rend helyreállítása, energiák megtisztítása, a belső női minőség lágy felébresztése
  • Energiarendezés: belső tereid kibontása, új szándékok gyökereztetése

A magyar "hetedíziglen" gondolat és az ősök energiájának hatása mélyen beágyazódik a sámánisztikus, ősvallási világképbe. A régi magyar hiedelemvilágban az ember nem elszigetelt egyén volt, hanem a nemzetség, a vérvonal és az ősök szellemi hálójának része. A táltos úgy látta, hogy az élet fonalai nem érnek véget a halállal, és a tettek lenyomata tovább rezeg a család energiamezejében.

A "hetedíziglen" kifejezés nem csupán bibliai gyökerű, hanem összecseng a régi magyar törzsi felfogással: a nemzetség egyetlen léleknek számított, amelynek tagjai egymás sorsából is részesednek. A táltosok szerint az ősök tettei energiát hoznak létre—áldást vagy terhet, amelyet a leszármazottak hordoznak, akár tudattalanul is. Ez nem büntetés, hanem egy energetikai folyamat, amelyben a családtagok egymás fejlődésének katalizátorai.

A sámánvilágban minden tett nyomot hagy a láthatatlan térben, amelyet a magyar hagyomány "világfa", "égig érő fa", vagy "ősök árnya" képével fejezett ki. Ezen a szellemi tengelyen vándorolnak a lelkek, és ezen keresztül kapcsolódnak össze a generációk. A táltosok úgy tudták, hogy a lélek többször születik, és gyakran ugyanabba a vérvonalba tér vissza, mert ott tudja folytatni a tanulását. Ezért olyan erősek a családi kötelékek: nemcsak genetikai, hanem karmikus, lelki szálak is egymásba fonódnak.

A kollektív tapasztalás oka az, hogy egy család nem pusztán biológiai közösség, hanem közös szellemi mező, ahol a tagok egymás rezgéseit hozzák létre és tükrözik vissza. A régi magyar hit szerint a lélek azt a családot választja, ahol a fejlődéséhez szükséges tapasztalatokat megkaphatja, és ahol a múlt életekben kialakult kapcsolatok tovább érnek. A sors tehát nem valami merev rend, hanem közös tanulási tér, amelyben mindenki hordozza a vonal erejét és sérüléseit is.

Ez a szemlélet nagyon közel áll a modern családállítás alapgondolatához. Hellinger rendszere más nyelven mondja el azt, amit az ősi hagyomány már ismert: az ősök "bűnei" és fájdalmai nem azért hatnak ránk, mert valaki megszabja, hogy cipelnünk kell őket, hanem mert energetikai összefonódásban élünk velük, és ami kimondatlan vagy rendezetlen maradt, az utódoknál próbál feloldást keresni. A családrendszer így hoz egyensúlyt: a múlt torzulásai addig jelentkeznek újra, amíg valaki nem néz rá tudatosan, és nem teszi helyre a rendet.

Spirituális értelemben tehát azért "cipeljük az ősök bűneit", mert a lélek nem tud különválni attól a mezőtől, amelyből született. A család múltja a mi múltunk is, a fájdalmaik a mi tanítóink, és az ő történeteik nélkül nem érthetnénk meg a saját fejlődési irányunkat. A feladat nem a hordozás, hanem a feloldás: az, hogy a tudatosítás révén megtörjük a mintákat, és szabaddá váljunk, miközben tisztelettel kapcsolódunk ahhoz a vonalhoz, amelyből jöttünk.

Így válik a család szellemi értelemben nem béklyóvá, hanem erőforrássá, amelyben a múlt sebei átalakulhatnak bölcsességgé, és a "hetedíziglen" már nem teher, hanem öröklődő fény lehet..