Miért vonzódunk mi, nők, a vadállat megszelídítéséhez?- archetipikus rétegeket érintő női belső mozgás?

Ősi ösztön: a Földanya és a vad kapcsolataA női lélek ösztönösen kapcsolódik a természethez, a ciklusokhoz, a nyers életerőhöz – a vadállat ebben az olvasatban az Élet ereje. A vad nem csak "fékezhetetlen", hanem valódi, őszinte, kontrollálatlan, burjánzó ősanyag, vagyis: igaz. A megszelídítés vágya nem a leigázás !, hanem az összekapcsolódás, az együttrezgés ösztöne. Ahogy a női test is be tudja fogadni a káoszt és formává alakítani (pl. teremtés a Méhben), úgy a női lélek is intuitív vágyat érez a "vad" befogadására – hogy az ne pusztítson, hanem életet adjon.A vadállat, mint férfi archetípus-Sok nő a párkapcsolataiban is ezt az archetípust keresi: a vad férfit, az ösztönlényt, akiben ott a nyers erő, és akit "csak ő" tud megszelídíteni. Ez egy mély lélektani dinamika.A nő így tükörként működik, és önmagát is szelídíti azáltal, hogy kapcsolatba lép azzal, ami félelmetes, ismeretlen, ösztönös.Ez szakrális tánc: nem arról szól, hogy elvesszük a vad szabadságát, hanem arról, hogy megszülessen a szentséges egyensúly a vad és a tudatos között.milyen szép nász, anyag és szellem házassága.Szellemi hívás és tudatosságA vad megszelídítése akkor válik igazzá, ha tudatosan történik: ha nem "megmenteni", hanem meglátni, megérteni, elfogadni akarjuk a másikat (és magunkat). Ekkor születik meg az a női erő, amit belülről vezérel a hit, az értékrend, az odaadás.Ez a hívás gyakran nem evilági – hanem egy szellemi küldetés érzése. Mintha a lélek tudná: "az én jelenlétemben ő visszatalálhat önmagához". De ez csak akkor igaz, ha nem önfeladás, nem mártírság – hanem belső erő és tisztánlátás is kíséri.Hol van az érzelem ebben az egészben?Az érzelem a híd: az ösztön és a tudat között.A nő érzékenysége, empátiája, beleérző ereje az, ami képes párbeszédet teremteni a vad és a tudatos között – az érzelem nem gyengeség, hanem navigációs eszköz ebben a szent térben.