Gyengének lenni is erő

Gyengének lenni is erő – A lélek emlékezete -BAcommunion a szellemvilággal-Megszentelt kapcsolat – lélek és Forrás közötti élő egységAz élet folyójában áramlani annyi, mint elfogadni azt, ami van. Az elfogadás nem passzív beletörődés – sokkal inkább a legmélyebb bölcsesség egyik formája. A gyengeség pillanatai, amikor megtörünk, amikor elfáradunk, nem a bukás jelei. Hanem lehetőségek arra, hogy emlékezzünk: nem az elménk vagyunk. Nem a helyzet, nem a fájdalom, nem a történet, amit épp élünk. Ezek csak alakzatok a felszínen. És mi a mély?Az ego szeret azonosulni.l, az elme kapaszkodik. Képet alkot arról, hogy "ki vagyok én" – a munkám, a szerepeim, a szenvedésem, a múltam. De mi marad, ha minden lefoszlik rólunk? Ha lecsendesítjük az elmét, és csendben vagyunk, akár egy fuvallat? Akkor megérkezhetünk abba, akik valójában vagyunk: a bennünk élő isteni tudatosságba. A teremtő erőbe, amely nem kívülről érkezik, hanem belülről árad.A lélek nem a testhez kötött. A lélek, ahogy az ősi egyiptomiak hitték, Ba – olyan aspektusunk, amely képes a testtől elszakadva is létezni. A Ba az, ami a halál után is szabadon mozoghat, ami képes "communion"-ba lépni – egységre találni – az istenivel, a szellemvilággal. De nem kell a halált várnunk ehhez. Minden egyes pillanatban meghalhatunk a régi énünkre, és újjászülethetünk a tudatosságban.A tudatunk nem zárt burok. Mindenki, akivel kapcsolatban vagyunk – családtag, lélektárs, ős – lenyomatot hagy bennünk. Ők is ott élnek a morfogenetikus mezőnkben, finoman formálva érzéseinket, döntéseinket, vágyainkat. A tér szellemei, a helyek emlékezete is hat ránk – sokkal mélyebben, mint elsőre hinnénk. Így hát a valóságunk nemcsak a saját teremtésünk. Hanem egy közös tánc a látható és láthatatlan világ között. Egy folyamatos "communion".Ha nehéz, ha sűrű a fátyol, állj meg. Lélegezz. Ürítsd ki az elméd. Hagyd, hogy az elme birodalma – a gondolatok hada – elcsituljon. A gondolat is teremtő erő. De nem mindegy, hogy milyen érzelmi lenyomatból táplálkozik. Mi a szándék? A félelem vagy a szeretet szüli?A spiritualitás lényege nem az, hogy elmeneküljünk az élettől, hanem hogy teljes jelenléttel éljük. Tudva, hogy van bennünk egy időtlen rész, ami emlékszik az istenire. Ami újra és újra beléphet az egységbe – a communion-ba – a szellemvilággal, a lelkekkel, a térrel, a nagy egésszel. És minden ilyen találkozás gyógyít. Minden ilyen kapcsolódás hazavezet bennünket.A gyengeség tehát nemA gyengeség tehát nem más, mint hívás. Meghívás a mélybe. Nem a vég, hanem a kapu. A lélek hívása arra, hogy ereszkedjünk le az ismeretlenbe, az árnyékba, oda, ahol nem uralkodik többé az ego, ahol már nem tudjuk tovább fenntartani a látszatot. Ahol szétporladnak a védekező mechanizmusok, és előtűnik a meztelen igazság: hogy emberként sebezhetők vagyunk – és épp ettől vagyunk isteniek.Amikor gyengék vagyunk, akkor nyitottá válunk. Az elme nem bírja tovább kontroll alatt tartani a világot, és a repedéseken át beszivárog valami nagyobb. Egy jelenlét, egy csend, egy ősi bölcsesség, amely nem a szavakban, hanem a szívdobbanásainkban és a lélegzetek között lakik. Ez a tér a Ba tere – ahol a lélek lebeg, a láthatatlan határon innen és túl.A communion ebben az állapotban nem valami rendkívüli esemény – hanem egy visszatérés. Az emlékezés arra, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy minden pillanatban ott vannak velünk az ősök, a hely szellemei, a családunk energetikai mintázatai, a szeretet és a fájdalom szellemi lenyomatai. Hogy egyetlen gondolatunkkal is rezgést küldünk végig a kollektív mezőn – és minden rezgés egy ima.Ezért kell tudatossá válni. Nem elnyomni, nem megjavítani magunkat, hanem emlékezni. Honnan jövünk? Miből vagyunk? A válasz nem az elmében születik meg, hanem a csenden keresztül. A jelenlétben. A lehorgonyzásban. Amikor nem kérdezel, csak vagy. Amikor már nem kell tudnod, mert érzed. Mert újra eggyé váltál azzal, ami mindig is ott volt: a Forrással, az Anyával, a Földdel, az Égbolttal, az Őserővel.A gyengeség tehát nem hiány. Hanem teljesség. Egy állapot, ahol már nem vagy külön, nem vagy független, nem vagy kontrolláló. Hanem része vagy az egésznek. És épp így tudsz igazán erővé válni. Nem harcosként, hanem befogadóként. Nem hősként, hanem közvetítőként. Akiben a szellem áramolhat. Aki emlékezik, hogy a Ba szabad, és az élet egy megszentelt kapcsolat – egy communion.